ALOHA! Sokáig nem tudtam, hogy az „Aloha” nem csak köszönés Hawaii szigetén, hanem tulajdonképpen egyfajta életérzés, filozófia, amit leginkább a szó különböző jelentései alkotnak: béke, szeretet, kedvesség, egység, alázat, türelem, együttérzés, Isten hozott.

Mary vagyok. Terveim vannak az írással, így a blog gondolata már nagyon régóta foglalkoztatott. Nehéz volt megtalálni a formáját, témáját, célját. Talán most érett meg igazán ahhoz, hogy elindítsam. Hosszas gondolkodás előzte meg a név megválasztását is. Valójában előbb rátaláltam, mint megtartottam volna. Rengeteg ötletem volt, de sokan megelőztek, így lettem végül Maryland.

Azt mondják, a téma az utcán hever. Szeritnem szembejön velünk az utcán. Mégis van, hogy észre sem vesszük. Megfigyeltem magamon, korábban úgy közlekedtem, mint aki se nem lát, se nem hall. Csak mentem előre, én és a gondolataim. A környezet pedig elmosódott körülöttem. Ahogy egyre nyitottabbá váltám (eleinte tudatosan, aztán már természetessé vált), úgy kezdtem figyelni a környezetemre is. Annyira bejött a dolog, hogy kifejezetten élveztem (eleinte az újdonság varázsa miatt jobban, de még a mai napig is), hogy mi vesz körül. Megfigyelő lettem. Nyitott és befogadó. Mondok egy példát. Ki az, aki szeret a postán sorban állni? Azt nem állítom, hogy én igen, de feltalálom magam. Már valamilyen szinten várom, hogy vajon most milyen sztoriba botlom, amíg várakoznom kell. Megélem a pillanatot. Sokkal jobb, mint bosszankodni, hogy mit bénázik az előttem álló vagy a postás.

Ezekből a pillanatokból merítek, amik szembe jönnek velem „az utcán”. Vagy a képembe másznak egy jó könyvből. És még sorolhatnám. A blog tehát arról szól, ami körülvesz; ami foglalkoztat; ami örömet okoz; ami elgondolkodtat; ami tanít; ami megrémít; ami visszatart; ami felemel; ami megnevetett; stb.

Engem, minket, bárkit.

Szeretnék egy színes blogot, ami nem csak az enyém. Nem magamnak írok. ALOHA.