Az internet tele van jobbnál jobb ötletekkel és tanácsokkal arra vonatkozóan, hogyan álljunk neki munkát keresni, illetve figyelmeztetéssel, mennyi mindent kell megtennünk ahhoz, hogy sikeres pályázók legyünk. Már kezdtem azt hinni, ez egy külön tudományág, de rájöttem, nem kell parázni. Persze van egy-két aranyszabály, de ha ezeket betartjuk, valóban jó esélyekkel indulunk!

Mindig is utáltam munkát keresni. Szerencsére nem gyakran volt rá szükség, de pályakezdőként bizony előfordult, hogy még csak válaszra sem méltattak, nem hogy behívtak volna állásinterjúra. Aztán miután elhelyezkedtem, lényegében egy munkáltatónak dolgoztam, ahonnan egyszer-kétszer megpróbáltam eljönni, sikertelenül. Úgy gondolom, esetemben ennek több oka is volt, de vegyük sorra a tényezőket.

Formaságok

Egy-egy álláspályázat alapja az önéletrajz. Rengeteg minta és sablon elérhető az interneten, kinek melyik tetszik. Szerintem nem kell túlcsicsázni a dolgot. Áttekinthető legyen a tartalom és ránézésre rendezett képet adjon nem csak pályafutásunkról, hanem mi magunkról is. Nagyon fontos, milyen fényképet illesztünk az önéletrajzra. Ne legyen nyaraláson vagy fesztiválon készült kép! Ha lehet, ne mobillal készítsük el a nappaliban a függöny előtt. Ha nincs más megoldás, menjünk el profi fényképészhez igazolványképét készíttetni, nem egy nagy összeg. De fontos, hogy a leendő munkáltatónkra milyen első benyomást teszünk. Ha ezeket nem vesszük figyelembe, lehet, hogy szakmai múltunk alapján kiválóak lennénk a pozícióra, mégis a HR-es simán félredobja anyagunkat, mert az önéletrajz alaki követelményei gyatrák. Persze ez fordítva is igaz, egy patent önéletrajz kevés ahhoz, hogy elnyerjük az állást, de anélkül esélyünk sincs!

Motivációs vagy kísérőlevél

Számomra ez mindig egy mumus volt. Pedig nem nagy ördöngösség ez sem! Ehhez szinten találunk segítséget az interneten. Lényege, hogy röviden és tömören (max. egy A4-es oldal) fogalmazzuk meg, pályafutásunk és szakmai tapasztalatunk miként passzol a megpályázni kívánt pozícióhoz, és miért szeretnénk vagy lennénk jó választás. Pont. Ezt általában állásonként kell egy kicsit átdolgozni, mert nem biztos, hogy minden meghirdetett állásnál ugyanazokat az erényeinket kell domborítani, pláne ha a munkakör vagy a várható feladatok is kicsit mások. Nem mindegy, hogy jó kommunikációs készség a nyerő, vagy a „kocka” Excel tudás. Stimmt?

Ha ezek megvannak, várhatjuk a megkereséseket. Úgy érzem, hogy korábban sem az önéletrajzommal, sem a motivációs levelemmel nem volt probléma. Mikor már volt felmutatható szakmai tapasztalatom, rendre behívtak interjúkra. Sőt! Volt, hogy második, harmadik körre is továbbjutottam, majd a válasz valami miatt mégis nemleges volt. Ezeket a kudarcokat nem mindig volt könnyű feldolgozni, de hiszem, hogy megvolt az oka mindnek. Például nem voltam elég magabiztos. Sosem hittem el magamról, hogy igenis lehetek olyan jó, hogy engem válasszanak. Mivel nem hittem el, így nem is tudtam ezt sugározni magamról. Nem tudtam eladni magam. Persze előfordulhat, hogy nem csak ez járult hozzá elutasításomhoz, hanem valóban volt nálam alkalmasabb jelölt a pozícióra. De egyértelműen azt gondolom, hogy az önmagunkba vetett hit és bizalom nagyon sokat számít! Ma már sokkal határozottabb vagyok, mint egykor. De ez megint egy folyamat eredménye. Munkám során egyre több tapasztalattal gazdagodtam, és nem csak szakmailag, hanem egyéb tekintetben is. Egyre több emberrel dolgoztam együtt. Láttam, hogy mások hogyan végzik a munkájukat. Akár hozzám képest is. És rájöttem, hogy basszus, én nagyon jó munkaerő vagyok, és mindenki ilyen alkalmazottat szeretne, ne parázzak!

El kell hinnünk azt is, hogy a jó dolgok nem csak másokkal, hanem igenis velünk is megtörténhetnek! Amikor beadtam a felmondásom, és megtudták, hogy még nincs helyette új állásom, volt, aki azt mondta, milyen bátor vagyok. Erre először legszívesebben legyintettem volna, hogy „ugyan, dehogy”! De aztán gondolkodtam. Én = bátor. Hamar beláttam, hogy igen, bátor vagyok! És ahogy ezt felismertem, még bátrabb lettem! :) Magabiztosabb. Felnéztek rám. Persze, valaki őrültnek tartott vagy felelőtlennek, de nem számít. Ezzel még inkább csak erősítettetek, mintsem gyengítettek volna. Elkezdtem elhinni, hogy ha bátor vagyok, akkor akár lehetnék szerencsés vagy mázlista is, aki hamar talál magának új állást. Miért mindig mások lehetnének csak bátrak és szerencsések? Hiszen én is az vagyok!

Ebben a szellemben töltöttem felmondási időmet, és adtam be pályázatomat egy-két szakmailag passzoló álláshirdetésre. A jelentkezéstől számított negyedik napon felvettek az egyik helyre. :) Hogy ez hogyan történhetett? A fent említett összes tényező közrejátszott. Egy jó önéletrajz és motivációs levél. Magabiztosság, mert elhittem magamról, hogy igenis képes vagyok helyt állni, és jó munkaerő lévén engem akarnak majd. Eladtam magam. Meggyőztem új munkaadómat arról is, amiben jelenleg még nincsen tapasztalom, de gyorsan tanulok és bármit el tudok sajátítani. Visszagondolva, nem volt egy negatív megjegyzésem vagy bizonytalanság bennem. Mindenre optimista és tettre kész válaszokat adtam. Persze ehhez kellett az is, hogy valóban így gondoljam. Hogy el tudjam magam képzelni abban a munkakörben és annál a munkáltatónál.

Aztán ott van a csillagok állása. Más néven a szerencse faktor. Sok tényezőnek kell egyszerre teljesülnie ahhoz, hogy az ember sikeres legyen. De azt gondolom, a szerencse inkább egy jutalom az embernek, mint sem véletlen. Hiszem, hogy ha keményen dolgozom, legyen szó munkáról vagy tanulásról, akkor annak meg lesz az eredménye. Ez mindig működik. Amit belerakok, azt előbb-utóbb visszakapom.

Kaptam olyan megjegyzést, hogy milyen könnyen ment megkapnom ezt az állást, milyen szerencsés vagyok. Könnyen? Látszólag igen. De a munkát, azt nem abban a pár napban tettem bele, amennyi eltelt a jelentkezéstől a kiválasztásig. Hanem az elmúlt 10 évben. Könnyen ment? Hogy gyorsan nem, az biztos. De pont időben. Mert megérdemlem. :)

Ha állást akarunk váltani, saját magunk marketingeseivé kell válnunk. Kezdve a már említett önéletrajztól, a jó motivációs levélen keresztül, egészen a sikeres állásinterjúig. Az önéletrajzunk és motivációs levelünk a szórólapunk. Az interjú pedig maga a teleshop! Értékesíteni kell önmagunkat. De ahogyan a munkaadók választanak munkaerőt, úgy mi is eldönthetjük, hol szeretnénk dolgozni. Szimpatikus e a környezet, a betöltésre váró munkakör, és nem utolsó sorban a leendő kollegák, akikkel az interjú során megismerkedhetünk. Ha nem vagyunk kényszerhelyzetben, ami miatt kénytelenek vagyunk „bármit” elvállalni, akkor igenis mérlegeljünk, szívesen dolgoznánk e az adott munkahelyen. Innen nézve pedig nem csak nekünk kell eladni magunkat, hanem a munkáltatónak is meg kell győznie minket arról, hogy ő milyen jó munkahely. Plána most, amikor munkaerőnyhiány van országszerte. Merjünk válogatni! Bátraké a szerencse. :)