Személyvonattal utaztam Székesfehérvár - Budapest vonalon egy szép napos hétköznap reggelen. Minden egyes megállóval nőtt az utasok száma. Martonvásárnál kezdtem azt gondolni, hogy nincs tovább, megtelt a vonat. De Érdnél körülbelül ugyanannyi ember felszállt, mint amennyi már a vonaton utazott; majd Kelenföldön még több tucat ember csatlakozott hozzánk egy megálló erejéig. Én magam is ingázok egy másik vonalon nap, mint nap. De szembesülni azzal, hogy mennyi ember dolgozik a lakhelyétől távol, meglepett.

Utánaolvastam kicsit, és a számok még inkább elgondolkodtattak. A KSH 2011 adatai szerint, amiket a népszámlálás alkalmával gyűjtöttek össze, minden harmadik foglalkoztatott ingázik napi szinten. Szám szerint valamivel több mint 1 millió 340 ezer fő. A legtöbb ingázót fogadó város dobogós sorrendje a következő: Budapest (225 518 fő), Székesfehérvár (30 829 fő), Győr (30 281 fő). A helyben dolgozók és ingázók aránya tekintetében Székesfehérvár viszi a pálmát, ugyanis 2011-ben ez az arány 44,9 % volt. Budapest ehhez képest jócskán alulmarad a maga 24,6 %-ával.

De mit is jelent ingázni a gyakorlatban?

A lakóhely és munkahely között megtett utat, utazást nevezik ingázásnak. Ez lehet településen belüli és települések közötti. Manapság kiváltságnak számít, ha valaki a lakóhelyének közelében dolgozik. De jó lenne csak úgy besétálni vagy bekerékpározni munkába! Pár évvel ezelőtt még velem is előfordult, hogy lazán haza sétáltam melóból, ha nem jött a busz, vagy lekéstem azt. 3 km meg sem kottyant. Ma már ennek több tízszeresét kellene megtennem ahhoz, hogy haza jussak.

Ha Mohamed nem megy a hegyhez, hegy megy Mohamedhez. Mi, dolgozó emberek ugyanezt tesszük a munkalehetőséggel. Hajlandóak vagyunk naponta útra kellni, hogy dolgozhassunk. Hogy jobb helyen dolgozhassunk. Hogy több fizetésért dolgozhassunk. Hogy jobban megbecsüljenek minket. Hogy karriert építhessünk. De ez milyen plusz terheket ró ránk? Számoljunk átlag napi 2 óra utazással. Ebbe beleférhet például egy budapesti tömegközlekedése A-ból B-be, vagy egy megyeszékhely agglomerációjából történő ingázás. Napi 2 óra az életünkből.

Mit csinálhatnánk napi 2 felszabaduló órával?

• Alhatnánk reggel tovább.
• Több időnk lenne reggel összekészülni vagy megreggelizni.
• Elvihetnénk óvodába vagy iskolába a gyereket, és nem kéne a nagyszülőknek lepasszolni.
• Délután előbb haza érnénk a munkából.
• Jutna idő bevásárolni.
• Több időt tölthetnénk a párunkkal, családdal.
• Jutna idő magunkra, tanulásra, sportolásra.
• …stb.

Azon túl, hogy naponta órákat töltünk az utazással, akár vonattal, busszal vagy autóval ingázunk, ki vagyunk téve az időjárás viszontagságainak, ami akár lassíthat minket, vagy olyan helyzetbe kényszerít, ami miatt még több időt veszítünk életünkből. De ott vannak a balesetek, forgalmi dugók, esetleg műszaki problémák. Ezekkel mind-mind számolni kell. Persze ha nincs más választásunk, be kell vállalnunk ezt a kockázatot. Arra kell törekedni, hogy kihasználjuk az időt, amire akár úgy is tekinthetünk, mint amit nyerünk, nem pedig veszítünk!

Volt időszak, amikor élveztem az utazást munkába, és munkából haza. Egy átmenetet képzett a két élettér között. Reggel fel tudtam készülni a munkanapra, vagy egyszerűen szunyókálni még egyet. Haza felé pedig volt idő magam mögött hagyni a stresszt és kitisztítani az elmémet. Azt szokták mondani, ne vidd haza a munkát! Én a buszon hagytam. Legalábbis sokszor sikerült. Szeretek olvasni, így amikor egy jó könyv kerül a kezembe, napi két órám biztosan van, hogy olvassam! Néha jó csak úgy bámulni a tájat vagy zenét hallgatni. Hasznos időtöltés lehet a tanulás, amire talán a legkevesebb időnk jut a rohanó hétköznapokban. Akár a munka melletti képzés vizsgájára készülünk, vagy csak nyelvtudásunkat szeretnénk fejleszteni vagy szinten tartani!

Hasznos is lehet az utazással töltött idő, de egy idő után fárasztóvá válhat, sokat kivesz az emberből a monotonitás. Számoljunk utána! Napi 2 óra az hetente már 10, havonta pedig 40. Mint egy munkahét. Annyi időt töltök havonta utazással, mint amennyit egy héten dolgozom.

Meg kell vizsgálnunk, mit kapunk cserébe ezért a sok utazásért! Mérlegre kell tenni az előnyöket és hátrányokat. Majd fel kell tenni magunknak a kérdést: megéri?