Gyerekkoromban utáltam olvasni. Nem emlékszem, hogy ennek volt e különösebb oka, vagy milyen érzésekkel viszonyultam az olvasáshoz. De az biztos, hogy nem sok kötelező olvasmányon rágtam át magam. Erre persze nem vagyok büszke, de vállalom. Általánosból még rémlik, hogy olvasónaplót kellett írni fejezetenként. De hogy a gimiben hogyan adtam számot a kötelező olvasmányokról? Már nem emlékszem. Úgy néz ki, hogy gyerekkori hiányosságaimat felnőtt fejjel bepótolom, ugyanis azóta az olvasás lett az egyik szenvedélyem! :)

Emlékszem, eleinte egy-egy könyvet olvastam el, amiket úgy ajánlottak. De magamtól fogalmam sem volt, milyen témájú könyvet olvasnék szívesen. Kísérletezni valamiért nem volt kedvem, vagy csak nem álltam neki. Aztán az áttörés pár évvel ezelőtt kezdődött, amikor elkezdtem falni a könyveket! Hogy mi változott meg? Talán az érdeklődésem és a nyitottságom. Befogadóbb lettem, és így jobban érdekeltek a könyvek, a történetek. Meg kell, hogy mondjam, mióta rákattantam az olvasásra, kevés olyan könyvet olvastam, ami rossz választásnak bizonyult. De erre is van egy elméletem!

Szerintem nincsen jó vagy rossz könyv. Minden attól függ, mennyire vagyunk nyitottak vagy érdeklődök. Milyen passzban vagyunk éppen! Volt olyan könyv, amit viszonylag lassan olvastam ki, de ez nem feltételen az író hibája. Nem volt kedvem olvasni. Most nem említem az idő tényezőt, de természetesen, ha nincs időnk, akkor is kevesebbet vagy lassabban olvasunk. Most arra az esetre gondolok, amikor minden adott volt ahhoz, hogy olvassak, mégsem tettem. Aztán volt olyan könyv, ami elég nyögvenyelős volt, és már vártam, mikor bontakozik ki a történet, vagy egyáltalán mikor történik végre valami! Nem azt mondom, hogy nekem minden könyv tetszik, de úgy gondolom, attól, hogy nekem nem jön be, még nem rossz a sztori, egyszerűen csak engem nem fog meg. Az esetek többségében mégis megtalálom azt a mondanivalót, ami nekem szól, vagy ami megérint. Emlékszem, akadt olyan is, ami nem tetszett, ráadásul teljesen mást vártam, mint amit kaptam. De volt benne egy mondat, ami elgondolkodtatott, és közelebb hozott egy problémámhoz. Egyetlen mondat. Szóval, megérte elolvasni? Igen! :)

Szeretem az olyan könyveket, amik teljesen magukkal ragadnak, és mintha egy másik univerzumba kerülnék. Amíg olvasok, elfelejtem a munkahelyi problémákat, az otthoni teendőket, és minden egyebet. Olyankor eggyé válok a történettel. Sokan azt gondolják, hogy ez menekülés a saját életedből. Vagy ahelyett hogy a saját életedet élnéd, a könyvek szereplőinek életét éled azáltal, hogy elképzeled. Én nem így gondolom. Biztosan mindenki volt már olyan élethelyzetben, hogy nem szabadult bizonyos gondolatoktól, mert az a szituáció, amibe éppen került, fontos volt számára, vagy sorsdöntő döntés előtt állt, és csak kattogott és kattogott az agya. Ilyenkor felemelő lehet, ha az ember ezektől meg tud szabadulni, még ha rövid időre, akkor is. Ez lehet egy baráti beszélgetés, egy üzleti tárgyalás, ahol elvonják a figyelmünket, de ilyen lehet egy jó könyv is. Miközben a képzelőerőnket, fantáziánkat is edzi azáltal, hogy elképzeljük az eseményeket. Hogy én miért utáltam gyerekkoromban olvasni? Máig nem értem.

Ahogyan említettem, alapvetően szerencsés vagyok, mert jó eséllyel találom meg a jobbnál jobb könyveket! Szörföltem a neten, kerestem, milyen új könyvet olvashatnék, így találtam rá a következőre is.

Könyvajánló - Lucinda Riley sorozat: A hét nővér

A címből nem derül ki egyértelműen, de ez egy hét részes sorozat első kötete. Miután elolvastam, de talán már a felénél, nagyon megörültem, hogy ebből még lesz hat hasonlóan zseniális kötet, csak győzzem kivárni a megjelenést! :)

Az alaptörténet a következő. Egy svájci milliárdos több lánygyermeket fogadott örökbe még kisgyerekként, és a Genfi-tó partján nevelte fel őket. A lányok nem tudnak vérszerinti szüleikről, sem származásukról. Pa Salt, a milliárdos apa halála után nyomokat hagy a lányoknak, amennyiben szeretnék kideríteni, kik is ők valójában, akkor elindulhassanak egy úton. A legidősebb lány, Maia az első, akinek megismerhetjük a történetét. Rio de Janeiróba kalauzol minket a sztori, nagyon izgalmas és szövevényes utakon!

Amellett, hogy a történet nem mindennapi, az írónő zseniálisan építi fel az eseményeket, folyamatosan fenntartva az izgalmat és az érdeklődést. Miközben a főszereplő a jelenben nyomoz, olykor visszaugrunk az időben, ahol egy múltbéli szereplő szemszögéből ismerhetjük meg az újabb fejleményeket. És persze mire egyre közelebb kerülnénk az igazsághoz, már újra a jelenben vagyunk, ami nem kevésbé izgalmas, mint a múlt. És akkor ezt játsszuk oda-vissza. :) Közel 500 oldalas az első kötet, nem lehet letenni!

A hét nővér 2016 novemberében jelent meg, amit a második kötet 2017 márciusában követett, és a Viharnővér címet kapta.

Ebben a részben megismerhetjük a második nővért, Ally D'Apliese-t. Mindegyik testvért megrázza nevelőapjuk halála, de Allyt hamarosan egy másik tragédia is éri, így kiutat keresve úgy dönt, ő is felkutatja gyökereit. Az ő múltja Norvégiába vezet.  A vonalvezetés hasonló, az idősíkok váltják egymást, a történet ugyanolyan izgalmas, mint az első rész. Sőt van némi utalás a folyatásra, de talán egy-két rejtélyes momentum is felbukkan, ami fokozza az izgalmat, és amikre talán csak az utolsó kötetben kapunk választ!

A harmadik rész magyar megjelenésére sajnos ez év novemberéig várnunk kell, de aki szeret és tud angolul olvasni, annak már a harmadik kötet is elérhető! :)